Kiskőrös könyvtári ellátására az első utalást az Iparos-Tanonc Iskola 1886/87. évi értesítőjében találjuk, amikor az állomány mindössze 68 füzetből állt.    
    1912-ben nyitották meg a Kiskőrösi Népbank Népkönyvtárát, melynek állománya
500 kötetet számlált. A Kiskőrös és járása című lap 1912. október 6-i számában megjelent közlés szerint „a könyvek kiosztása minden vasárnap délután 2–3-ig történik a belterületi állami elemi iskola helyiségeiben”.
   
    1919-ben állami tulajdonba került a népkönyvtár, állománya folyamatosan gyarapodott. A két világháború között a kiskőrösiek kulturális élete a kaszinókban, olvasókörökben és műkedvelő körökben zajlott. Legjelentősebb könyvtárral az Úri Kaszinó rendelkezett, melyből csak a módosabb gazdák és polgárok kölcsönözhettek.    
    Mind a népkönyvtár, mind az iskolai könyvtárak állománya és tevékenységi köre 1945-ig folyamatosan bővült.    
    A II. világháború során a könyvtárak állománya gyakorlatilag megsemmisült, mindössze 150 kötet maradt fenn, amit a hajdani Megyeri órás műhelyében
helyeztek el.
   
    1950–54 között a Katona József Megyei Könyvtár letéti könyvtára működött Kiskőrösön. 1956-ban a könyvtár a Szarvas Szálló épületében kapott helyet, és annak ellenére, hogy attól az évtől a járási könyvtári feladatokat is betöltötte az intézmény, törést jelentett a könyvtár fejlődésében az 1956-os év. A forradalom
alatt a kötetek egy része elveszett, a nyilvántartó jegyzék eltűnt.
   
    1957-ben Cserményi Lehel igazgató és segítője, Mucsi István feladatukul tűzték
ki többek között az olvasótábor növelését, a mezőgazdasági szakirodalom propagálását, a könyvtár hatókörének szélesítését, az együttműködés bővítését
más művelődési intézményekkel, társadalmi és tömegszervezetekkel, és a
könyvtári hálózat továbbfejlesztését.
   
    Természetesen a szakmai munkát befolyásolta a kor ideológiája, ami a gyarapítás egyoldalúságában, az ideológiai művek túlsúlyában nyilvánult meg. Azonban nagy hangsúlyt fektettek, tekintetbe véve a környék gazdasági jellegét, a mezőgazdasági témájú szakirodalom beszerzésére.    
    1962–1966 között az állomány a Tölgyszéki házban kapott ideiglenesen helyet,
ahol az igazgatói feladatokat már Mucsi István látta el.
   
    1966-tól a könyvtár a Petőfi-ház melletti Lőrincz-féle cukrászda épületében működött 1974 áprilisáig.    
         
       
    A könyvtár épülete 1966 és 1974 között    
         
    1973. december 31-én várossá avatták Kiskőröst, s ennek tiszteletére új művelődési központot építettek a város központjában. Ebben az épületben kapott helyet több mint 800 négyzetméteren a Petőfi Sándor Járási-Városi Könyvtár is. Az ünnepélyes könyvtáravató 1974. április 11-én volt.    
         
       
   

Ünnepélyes könyvtáravató. Vendégünk volt Dr. Szabó Gyula, Bodor Jenő
és Buda Ferenc

   
         
       
    Az ünnepélyes megnyitón részt vett Raffai Sarolta is    
         
    Az új épület adottságai megkívánták a dolgozói létszám növelését, 1975 végére
a dolgozói létszám 7 fő, a nyitvatartási idő heti 34 óra volt. Az elkövetkező években folyamatosan bővült a szolgáltatások köre is: lehetőség nyílt zenehallgatásra, folyóiratok kölcsönzésére, és a videotár is megkezdte működését.
   
    1980-ban létrehozták a Városi Ellátóközpontot a város iskolai könyvtárainak
ellátására, és 1981 szeptemberében a Járási Ellátóközpontot a járás községi könyvtárainak ellátására.
   
    Az Ellátóközpont működése a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok hatására elvesztette hatékonyságát, szerepét, és hatáskörét. Az önkormányzati törvény hatályba lépésével megszűnt a térségi települések ellátása, majd 1995-től a város iskolái sem vették igénybe az Ellátóközpont szolgáltatásait.    
    A 1989-es társadalmi változások a könyvtár működésére is hatással voltak. Az 1976-tól igazgatói feladatokat ellátó Izsák László után 1991-ben az önkormányzat Szabó Gyulánét bízta meg az igazgatói feladatok ellátásával. A 90-es évek elején az átfogó intézményellenőrzések és a költségvetési racionalizálások hatására a dolgozói létszám csökkent, folyamatosan napirenden volt a könyvtár intézményi önállóságának megszüntetése, ami 1995-ben be is következett. A könyvtár szervezetileg össze-vonásra került a művelődési központtal, a városi képtárral és a szlovák tájházzal Petőfi Sándor Közművelődési Szolgáltató Intézet és Városi Könyvtár néven.
Szakmai önállósága megmaradt, a könyvtár vezetésével újra Izsák Lászlót bízták meg. Az elkövetkező időszakot az informatikai fejlesztés jellemzi. Fokozatosan
került kiépítésre a könyvtár számítógépes hálózata, elkezdődött az állomány honosítása, 1998-tól a könyvtár áttért a vonalkódos kölcsönzésre először a felnőtt-, majd a gyermekrészlegben.
   
    Az intézményi összevonás nem hozta meg az önkormányzat által elvárt eredmé-nyeket, és 2000-től újra önálló intézményként Petőfi Sándor Városi Könyvtár néven működik a könyvtár. Az újra önálló intézmény vezetésének elsődleges feladata volt, hogy az újonnan lecsökkent létszámnak megfelelően újrafogalmazza a munka-köröket, emelje a szolgáltatások színvonalát és új szolgáltatásokat vezessen be.